Halkidiki három földnyelvét felölelő túránkat Kassandra félszigetén kezdjük, amely a mítosz szerint egy óriás holtestét rejti gyomrában. Történt ugyanis, hogy az Istenek és az Óriások háborúja idején, Athéné egy hegycsúcsot dobott az egyik óriás felé, amely ugyan eltalálta Egeladost, de az óriás nem halt szörnyet azonnal, így élve temette maga alá a mérhetetlen földtömeg. Egelados, haláltusája során többször is megpróbálta kiásni magát a hegycsúcs alól, hatalmas földrengéseket okozva ezzel a félszigeten. 
Petralonai rokon
Noha utunkat a föld középpontja felé vesszük a Thesszalonikitől 35 kilométerre fekvő Petralonaban, nem Egelados, hanem Európa egyik legidősebb előemberének „társaságát" keressük. A 700.000 évvel ezelőtt itt élt előember csodálatos cseppkőbarlangját egy helyi lakos Philippos Chatzaridis fedezte fel 1959-ben, de a barlang nemzetközi híre csak azután terjedt el, miután a falu másik lakosa, Christos Sariannidis egy előembertől származó koponyára bukkant. A bejáratnál már vár minket fiatal idegenvezetőnk, akinek a rekkenő hőség ellenére egy tollkabát kígyózik a dereka körül. A görög nyárban meglehetősen szokatlan ruhadarab láttán kissé megrémülünk a ránk váró zord körülményektől, de a bejáratot átlépve örömmel nyugtázzuk a kellemesen hűvös, tíz fok feletti hőmérsékletet. „Nemhiába, ilyenkor jól jön a kemény magyar tél edzette szervezet!" - töprengek el a két nemzet közötti különbségen, mikor hirtelen a barlang uraiba botlunk: az első nagyobb beszögellésnél három kőből faragott előember őrzi a szintén kövekből megrakott tüzet. Lévén, életük egyik legfontosabb feladatát végzik, nem zavarjuk munkájukat, s figyelmes vendégekhez híven tovább állunk.  A barlang hatalmas termeit néhol egészen szűk járatok kötik össze, de a több százezer éves köveket sem korlát, sem üvegfal nem védi a betolakodó emberi kezektől. Felelőtlenség, mond-hatnánk, de optimista lévén inkább arra gondolok, hogy az itteniek talán nem tördelik le az összes kiálló cseppkövet, hogy aztán otthon azzal pótolhassák ágyuk kitört lábait. Valószínűleg ebben bízik a barlang 1965-ös régészeti feltárását vezető Aris Poulianos is, aki a barlang kijáratánál, egy kávézó árnyas székén hűsöl. Amint a magyar szó a fülébe jut, nyomban barátaiként üdvözöl minket, s a magyar kollégájával itt végzett ásatásokról kezd mesélni. A Görög Antropológiai Társaság alapító professzora, olyan lelkesedéssel és részletességgel magyaráz, mintha a feltárást éppen tegnap fejezték volna be. Tiszteletre méltó, hiszen nekem még azt is a papírjaimból kell kipuskáznom, hogy mi a következő programunk: hotel, vacsora, alvás.
|
