Aggtelek

Az Aggteleki-cseppkőbarlang, más néven Baradla-barlang Magyarország leghosszabb barlangrendszeréhez, a Baradla-Domica rendszerhez tartozik. Bár a 25,5 kilométeres összhosszúságú barlangrendszer - melyből egy körülbelül 5 kilométeres rész Szlovák területen kanyarog - már régen elvesztette a világ legnagyobb barlangjának járó címet, elképesztő méretű üregeinek köszönhetően ma is a legnevezetesebbek közt tartják számon. Egyes termeinek térfogata a többszázezer köbmétert is eléri, ami azt jelenti, hogy némelyikbe akár egy nagyobb templomot vagy egy panelházat is fel lehetne építeni.

A barlang aggteleki bejáratát már messziről jelző 50 méter magas sziklafalat látván nehéz elképzelni, hogy a térség kialakulásában jelentős szerepet játszott egy 250 millió éve itt hullámzó tenger is. Az eredendően természetes bejáratot elsőként átlépő, és arról írásos nyomot is hagyó személy G. Wernher volt, aki 1549-ben látogatott Aggtelekre. Bár a Baselben megjelent munkájában tévesen határozta meg a barlang helyzetét, az elkövetkezendő 200 évben ez maradt az egyetlen írásos dokumentáció az üregrendszerről. Az 1700-as években már több, bővebb írás is megjelent, az első igazán részletes térképet és beszámolót 1794-ben Sartory József és Farkas János készítette. Sartory térképe a világ első, mérnök által készített barlangtérképe volt. Fél évszázad múltán, 1802-ben Raisz Keresztély méréseinek köszönhetően a Baradla földalatti térképe nyomtatásban is megjelent.

Természet és történelem
Mostani utunkat a József nádor látogatása alkalmából az 1806-ban kiszélesített aggteleki bejáratnál kezdjük, és nem is kell sokat fáradnunk ahhoz, hogy egy régészeti „paradicsomhoz" érjünk. Az Aggteleki rövidtúra első, Csontháznak nevezett termében Nyáry Jenő tizenhárom ide temetett halott maradványaira bukkant 1876-1877-es ásatásai során. Az arccal lefelé, lábukat hasuk alá húzva elhantolt emberek tarkójára egy lapos követ, melléjük pedig különböző tárgyakat helyeztek. A változatos motívumokkal ékesített cserépedényekből és a különböző ékszerekből a tudósok arra következtettek, hogy a barlangot a Kr. e. 500-1000 körül élő kiétei kultúra népei használták temetkezési helyül.

Az ősi sírkamrát hátunk mögött hagyva, elsétálunk a ma már legtöbbször száraz Acheron-patak medre mellett, hogy megláthassuk túránk első igazi cseppkőképződményeit. A kis terem nem is kaphatta volna másról a nevét, mint a hatalmas, kidomborodó sziklatömbről, a Teknősbékáról, melynek páncélján állva egy Sas bontogatja szárnyait. A két állat fölött, az őket megteremtő Istent és a jóságot képviselve csúcsosodik ki a Szószék nevű formáció, amely mellett mint egy ellenpontként, megjelenik a „megtestesült gonosz" egy testrésze, az Anyósnyelv is. A férfinépség örök ellenségével átellenben indul a Róka-ág, melyben dr. Dudich Endre professzor 1958-ban barlangbiológiai kutatóállomást hozott létre. A ma már nem működő laboratóriumban több száz barlanglakó fajt sikerült kimutatnia a professzornak, amiről a Róka-ág bejáratánál található emléktábla is tanúskodik. A Kossuth-díjas zoológus egyik számottevő felfedezését, az élőhelyéről elnevezett aggteleki vakbolharákot mi is szemügyre vehetjük egy tócsában utunk következő megállójánál.