Kertelés után tágas a főtér
 Botanikai barangolás a kilátóbástyától a pálmaház mellett... Kelet-Ázsiából származó gyöngyvirágcserje, illatos nárciszok és hajladozó tulipánok érintésével gondozott belső fasor vezet le az épülettől a Püspökkert dunai kerítéséhez, ahol a Zenepavilon, a folyam, a rév, a kerékpár és a görkorcsolya az úr. Érdekes és rejtett színfoltja ez a városnak, ami a szikrázó tavaszi napsütésben a legszebb arcával mosolygott felénk. Kellemes sétával érintjük ezután a piarista gimnáziumot, ahol Madách Imre is tanult és Öveges professzor is tanított. Reméljük, a hajdani Csendőrpalotából valóban szálloda lesz és a szomszédos strand nyugtató nyári zsivaj-zajtól lesz hangos. Igazán idilli gyöngysoros utcaszerkezet helyes boltocskákkal irányít a Március 15. térre, ahol hajdan Németváros központja állt. Magyarország legszebb és legnagyobb barokk főterén járunk! Bár Philipp Frigyes főépítész szerénysége ezt nem mondaná ki, de én bátran vállalom! A testvérvárosok kútjának kávájánál rögtönzött előadás után megérthetjük a  „filippi éslegesség" fogalmát és azt a város(sz)építő törekvést, melynek most egyik csúcspontján bámészkodunk. Visszaállított térsíkok, csobogó szökőkút, rekonstruált altemplom, hívogató harangpavilon, gazdag képtár, rendezett homlokzatok és mutatós rézgömböcskék összképe által válik a genius loci élhető találkozóhellyé és az integrált műemlékvédelem honi iskolapéldájává. Talán Kecskemét főterén érzik még magukat olyan jól a gyermekek és ücsörgők, hogy szinte haza sem akarnak menni! No ez az az aura, ami Vácott azonnal hatalmába kerít! Vannak, akik délidőben fokhagymás lángost majszolnak vagy éppen a Csokizó gigasűrű kakaóját hörpölik. A Fehérek Templomát helyi piktor helyben festi vászonra, a nyugalmat csak néha töri meg egy-egy átpöfögő csuklós busz... Azért akadnak még hiányosságok, de van már kőfal-torzós Bécsi Kapu és lesz új Duna-híd!
|
