|
|
 Kouriont valószínűleg a Kr. e. XIV. századi achájok építették, de később asszíriai, egyiptomi és perzsa uralom alá került. Az egyik legjelentősebb épülete a tengerre néző, egy domb természetes hajlatába illeszkedő teátrum. A félkör alakú épület a Kr. e. II. században eredetileg színháznak készült, majd a késő római korban gladiátorok küzdőterévé alakították. A 3 500 néző befogadására alkalmas, ma is működő teátrum közvetlen szomszédságában egy hasonlóképpen nevezetes épület maradványai közt sétálhatunk tovább. A több mint 30 helységből álló palota, mely a IV-VII. század között épült, a mozaikfeliratok szerint Eustolios magánpalotája volt. A szerénynek éppen nem nevezhető épületben többek közt két hideg, egy langyos és egy melegvizes medence is volt, de a fürdő némely helységében még padlófűtés is működött Ezt a luxust akkoriban úgy tették lehetővé, hogy a padlót pár centire megemelték, és alá forró gőzt fújtak.
 A csodás kilátástól és a hihetetlen technikai megol-dásoktól leesett állunkat a Kouriontól néhány kilométerre lévő Petra tou Romiou láttán sem tudjuk helyretenni. A hatalmas sziklákkal övezet partszakaszt két mítosz lengi körül. Az egyik szerint a bizánci hős, Romiosz (akiről a hely a nevét is kapta), úgy ijesztette el a közeledő kalózokat, hogy a tengerbe dobálta a ma is ott látható hatalmas szikladarabokat. A másik monda - amely jóval ismertebb az előzőnél - arról tanúskodik, hogy Aphrodité, a szépség és a szerelem istennője itt emelkedett ki először a habokból. A helyiek úgy tartják, hogy aki háromszor körbeússza Aphrodité szikláját, az elnyeri az örök szépséget - de a szokatlanul nagy hullámzás miatt mi inkább az életünket, és vele együtt a csúnyaságunkat választjuk. A nap egyébként is lassan végleg elbújik a horizont mögött, így újra útra kelünk, és szállásunk felé vesszük az irányt.
|
