|
|
Sport és szórakozás
 Az első napon a hosszabb utazások és városnézések helyett inkább könnyed szórakozást választunk: az Elias Beach Hotel Country Clubját vesszük célba. A közeli dombok közt megbújó sportklubhoz érve úgy tűnik, egy igazi western filmbe csöppentünk. A karámok szaga, a lovak patáitól dübörgő föld és a közeli lövések éles hangja gyermekkorom kedvenc indiánregényeit idézi. De a felénk közeledő férfi a pisztolyharc helyett sétalovaglást ajánl, és megnyugtat, hogy a lövéseket sem rablóbandák, hanem az agyaggalamblövők adják le. Néhányan rögtön nyeregbe pattanunk, a többiek kipróbálhatják magukat íjász- vagy lövészként, focizhatnak egyet a közeli pályán, de akár a környéket is bejárhatják egy kis golfautó segítségével. Csábító lehetőségek sora, de számunkra a lovaglás és egy rövid séta mára bőven elég.
A testmozgás és a friss levegő után este nyolckor már egy helyi taverna küszöbét lépjük át korgó gyomorral. A hatalmas terembe lépve kissé szokatlan kép tárul elénk: a nálunk megszokott négy-ötfős asztalok helyett itt húszan-harmincan ülnek egy asztalnál, a ciprusiaknak ugyanis egyáltalán nem jelent gondot, ha idegen társaság mellett kell helyet foglalniuk, sőt, kifejezetten élvezik, ha idegenekkel cseveghetnek. Mi egy „kisebb" asztalt kapunk, amely körül tizenketten kényelmesen elférünk, de kell is a hely a mai vacsoránkhoz, a „mezé"-hez.  Ez a hagyományos ciprusi étkezési mód tíz-húsz, nem ritkán harminc fogásból is áll. Minden fogásból csak egy nagyobb falatnyi adagot kapunk, a különböző ételeket viszont megállás nélkül hordják elénk a pincérek. A meze általában egy pár szelet kenyérrel és különböző mártásokkal kezdődik, de ahogy haladunk előre a menüben, úgy jönnek az egyre nehezebb ételek, ezért nem érdemes az elején tele ennünk magunkat az ízletes halikrasalátával. A meze, amellett, hogy igazi konyhaművészeti élmény, kedvelt társasági esemény is. A család, a barátok - de még az idegenek is - a meze hosszú órái alatt jóízűen beszélgetnek, a férfiak iszogatnak, a nők pedig néha-néha felpattannak és eljárnak egy tradicionális táncot. A több mint száz éves épületben az ember egy pillanat alatt elfelejti az elegáns éttermek feszéjezett hangulatát, és úgy érzi, mintha már évek óta egy nagy ciprusi család tagja lenne.
|
